Kisértnek az ifju sirályi kedvek,

Mióta hallom: Tenger ver riadót

Nyár nyugtalan, boldog alkonyatain

Szomjas, szenderek-ülte szivednek.

Tenger ha megmarad vajjon-e jónak?

Nagyon szerette néhány nyár idején

Szivemet, aki nagy fényben, pazaron

Libegett, mint biboros doge-csónak.

Szereted-e a csillagok ha hullnak?

Járj ott a partokon multakra-lesőn:

Nagyon elevenek voltak valaha

A csillagok ott, a csókok és a multak.

S kódor, követő lelkemet majd intsd be,

Mikor tengert nézel az ablakodon,

A szerelmetes, a csillag-hullató

Régi, áldott tömlöcbe és bilincsbe.

Ifju sirályi kedvek babonáznak,

Óh, Tenger, óh, multak, óh, Kedves, te ott,

Óh, drága s örökös Venézia, én,

Óh, veszthetetlen vér-hona a násznak.