Medve Miklóséknak, a régi szeretettel.

Csordulj, kedvem,

Ezt a kutya, másért síró,

Szú-megrágta, táblabíró,

Magyar sorsot nem érdemlem.

Mordulj, kedvem,

Mert ha százszor módját multa,

Dühbe, dacba, borba fulva

Ez a fajtám: nem szégyenlem.

Fordulj, kedvem,

Ad az Isten jót is holnap

Minden sírvavigadónak,

Verd a dobod, verd a mellem.

Fordulj, kedvem,

És ha leszakad az Ég is,

Marad magyar mégis-mégis

Ősi, szép és rémületlen.