Vad, nagyszerű rajongást oltott

Az Érnek partja én belém,

Csupa pogányság volt a lelkem,

Gondtalan vágy és vak remény.

Forgott körültem zagyva módon

Lármával, vadul a világ

És én kerestem egyre-egyre

Valami nagy Harmóniát.

Paraszt Apollónak termettem,

Ki dalos, erős és pogány,

Ki szeretkezve és dalolva,

Dől el az élet alkonyán.

Pogány erőtől, daltól, vágytól

A lelkem immár nem buzog,

Megöltek az evangélisták,

Az életbölcsek, krisztusok.