Nem kellek. Jól van. Jöjjön, aki kell.

Lantot, hitet vígan szegre akasztok.

Kicsit pirulok. Én és a Siker?

Jöjjenek a tilinkós álparasztok,

Jöjjenek a nyafogó ifju-vének,

Jöjjenek a finom kulturlegények.

Nem is tudom, hogy mi történt velem,

Hát sokat érne itt a győzelem?

S én száz arcban is kináltam magam,

Vénleánykodtam. Pfuj. Már vége van.

Ügyes kellner-had famulusa tán?

Éhes szemben vörös, vadító posztó?

Legyek neves hős kis kenyércsatán?

Fussak kegyért én, született kegyosztó?

Eh, szebb dolog kopott kabátba szokni,

Úri dölyffel megállni, mosolyogni,

Míg tovább tánczol kacsintva, híva

A Siker, ez a nagy hisztérika.

Nyomában cenkek. No, szép kis öröm.

Ezekkel együtt? Nem, nem. Köszönöm.