A lelkem ódon, babonás vár,

Mohos, gőgös és elhagyott.

(A két szemem ugy-e milyen nagy?

És nem ragyog és nem ragyog.)

Konganak az elhagyott termek,

A bús falakról rámered

Két nagy, sötét ablak a völgyre.

(Ugy-e milyen fáradt szemek?)

Örökös itt a lélekjárás,

A kripta-illat és a köd,

Árnyak suhognak a sötétben

S elátkozott had nyöszörög.

(Csak néha, titkos éji órán

Gyúlnak ki e bús, nagy szemek.)

A fehér asszony jár a várban

S az ablakokon kinevet.