Királyném, kigyultak a lángok,

Aranyos hintónk íme száll,

Ma a nép közé vegyülünk el,

Te a királyné s én a király.

Lásd, ez a fényes kocsitenger,

A villámfényes fák alatt

Mi érettünk hullámzik, fénylik,

Hogy téged s engem lássanak.

Királyném, bocsásd le a fátylad:

Ma este kegyosztók leszünk.

(Döcög, döcög az ócska konflis

És mi sápadtan reszketünk.)

Királyném, megölnek a vágyak.

Sohse vágyott, mint te meg én,

Földi pár ugy az élet-csúcsra

És sohse volt még ily szegény.

Vágy, élet és sugár a lelkünk

És utunk mégis koldus-ut,

Jogunk van minden fényességhez,

Amit az élet adni tud,

Király vagyok és te királyné,

Hát trónunk sohse lesz nekünk?

(Döcög, döcög az ócska konflis

És mi sápadtan reszketünk.)