Én beszennyezlek. Én beszennyezlek

A leghavasabb, legszebb éjen:

Hiába kisértsz hófehéren.

Színem elé parancsolom majd

Fehér köntösös szűzi árnyad,

Saját lelkemből fölcibállak.

Hiába libeg félve, fázva:

Telefröccsentem tintalével,

Vérrel, gennyel, könnyel, epével.

Hiába reszket, hiába reszket:

Befoltozom gyanuval, váddal,

Bepaskolom mérges csalánnal.

S míg libeg búsan, szerelemben,

Én kikacagom kósza árnyad,

Felé fúvok: menj, elbocsátlak.