Oh Baál, Nagyur, ez az irgalom-óra,

Mi itt a gályán most hozzád kiáltunk,

Nézz hát reánk, reánk, két kárhozóra.

Nem én reám. Hisz én mi vagyok? Féreg.

Pártütő isten, összetépett lélek,

Elesett titán. De itt van a párom:

Kegyetlen, nagy Baál, jóságodat várom.

Bus asszony-ember, de lelke Nap üszke,

Szomorú szemű, de nagyszomjú, büszke,

Didó királynő, csókolva is vádló,

Hajh, beteg csókú, de mindenre váró,

Bíborra termett, egyetlen egy némber.

Óh Baál, álj mellénk lelked kegyelmével.

Minden-Pénzeknek trónján valahol

Fordítsd felénk fényes, kegyetlen arcod.

Én harcolnék. Megharcolnám a harcot,

Tudok alázva élni, lélek-áron,

De nézz reá: királynő az én párom,

Selyemvánkost áztathat csak a könnye,

Selyemzászlót lengethet csak a gályánk.

Oh öntsd reánk aranykönnyed folyását,

Oh öntsd reánk, véres aranyak atyja,

Oh nézz reánk, a két legkoldusabbra.

Ha ide néznél, vad aranyszíved

Összeszorulna. Könnyed eredne,

S úszó, sötét gályánk szőnyegére

Óh hullna az arany, hullna egyre.