Engem hivnak Fábián Pistának,

Ki is állok huszonnégy zsandárnak,

Jő a zsandár, de nem félek tőle,

Majd kimegyek, megszámolok véle.

Fekete föld termi a jó buzát,

Sürű erdő neveli a betyárt,

Szép csárdásné, viselje kend gondját,

Majd megkapja kend még a jutalmát.

Szeged felől fujdogál a szellő,

Jön a zsandár mint szél minden felől,

De én szegény csak magam egyedűl

Sürgök forgok a fegyverem körűl.

Isten hozzád Szalonta városa!

Már én többé nem leszek lakosa,

Teremhet már zöld füvet lapossa,

Kis pej lovam többé nem tapossa.