Megöltek egy legényt

Hatvan forintjáért,

Bevetették a Tiszába

Piros pej lováért.

Tisza be nem vette,

Partjára vetette,

Arra ment egy hajóslegény, –

Hajójába tette.

Oda megy az anyja,

Költi, de nem hallja:

Kelj föl, kelj föl, édes fiam,

Borulj a nyakamba!

– Nem kelhetek én föl

Mert meg vagyok halva,

Szép fekete kondor hajam

Vállamra van hajtva.

Oda megy az apja,

Költi, de nem hallja:

Kelj föl, kelj föl, édes fiam,

Borulj a nyakamba!

– Nem kelhetek én föl,

Mert meg vagyok halva,

Rézsarkantyus sárga csizmám

Lábamra van fagyva!

Oda megy galambja,

Költi, azt meghallja:

Kelj föl, kelj föl, édes rózsám,

Borulj a nyakamba!

– Fölkelek én rózsám,

Nem vagyok meghalva,

A szerelem, hű szerelem

Szivemet elfogta.