Nagy Pál Jancsi s kis Dudrai

Elindultak juhot lopni,

Agyonverték a kis bojtárt,

Elhajtották fele nyáját.

«Az Alföldi hegyes, völgyes,

Engem a vármegye keres,

Ha keres is, meg nem talál

Engem az Alföldi pusztán!»

Csengelényi puszta szélen,

A nagy Szirtus szőlő végen

Utánok jött Pestvármegye:

‚Kié, földi, ez a birge?‘

«Mihaszna mondom, hogy kié,

A szegedi szenátoré.»

Mihelyt ezt a szót kimondta:

Lábára bilincset csuktak.

«Két kezemet hátra fogta,

Piros orczám felpofozta…»

«Kérem szépen az urakat,

Engedjék el a bajomat.

Hadd iratok egy levelet:

Rózsám szabadits engemet!»

Szeged város szép helyen van.

A fogház a közepén van,

Alatta terem a csipke,

Rászállott egy bús gerlicze.

Ne búsulj te bús gerlicze!

Lesz még párod az erdőbe’.

‚Nem kell nekem senki párja,

Ha az enyém el van zárva.

Be van zárva a fogházba,

A szegedi rongyos várba.

Ablakodnak vas rostélya,

Nyujtsd ki, babám, karod rajta!

Hadd fogjam meg utoljára,

Bú eltemet nem sokára.‘

«Soha ezt nem hittem volna:

Gyenge testem tömlöcz rontsa,

Göndör hajam lerohaszsza,

Piros orczám elhervaszsza!»