Szegény legény, ne menj

A sáros verömbe,

Haj, majtég belé esöl

A veszedelömbe!

– Ne félj, leány, ne félj.

Nem esöm verömbe,

Haj inkább esöm veled

Örök szerelömbe.

Tudd meg, legény, tudd meg,

Szegény leány vagyok,

Haj, még jó gunyám sincsen,

Télbe majd megfagyok.

– Ne félj, leány, ne félj,

Hogy olyan szegény vagy,

Haj, meleg a szerelmöd,

Majd fölolvad a fagy.

Tudd meg legény, tudd meg,

A szerelöm elmul,

Haj, aztán minden kincsünk

A sáros porba hull.

– Ne félj, leány, ne félj,

Hogy elmul szerelmünk,

Haj, mint örökségünköt

Fölváltsák gyermökünk!