Elmégy úgy-e? «El bizony én!»

Itt hagysz úgye? «Itt bizony én!»

Elmentedet nem kivánom,

Visszajöttöd holtig várom.

De te elmégy, engem itt hagysz,

Szivemre nagy bánatot hagysz;

Ha elmégy, csendesen járjál,

Csendes folyóvizet igyál.

Akkor jussak én eszedbe,

Mikor kenyér a kezedbe,

Akkor se jussak egyébről

Csak az igaz szeretetről!