Temetőnek bánatfája,

Az alatt sir három árva.

«Kelj föl, kelj föl, édes anyám,

Lerongyollott az én ruhám!»

– Nem kelhetek, édes lányom,

Szanaszét van minden csontom.

«Kelj föl, kelj föl, édes anyám,

Szennyes az én ingem, gatyám.»

– Édes fiam, nem kelhetek,

Megszítta föld a testemet.

«Kelj föl, kelj föl, édes anyám,

Ugy vágyom a csókod után!»

– Nem kelhetek, lelkem ága,

Koporsóba vagyok zárva.

«Ki visel majd gondot mi ránk?

Kelj föl, kelj föl, édes anyánk!»

– Vagyon nektek mostohátok,

A ki gondot visel rátok.

«Mikor fésüli, a fejünk:

Sarkunkon foly piros vérünk.»

«Mikor fehért ad hátunkra:

Vérrel virágzik az alja.»

«Mikor kenyért ád a kézbe:

Hét ördög ül a szemébe.»