Én Nyirba indultam,

Két kisasszonyt hordtam,

Visszafelé jövetelen

Egy zsidót megöltem.

Megöltem a zsidót

Tizenkét forintér’,

Elvesztettem a lelkemet

Egy pogány zsidóér’.

– Szász Ferencz, a zsidót

Hogy merted megölni?

Jól tudod, hogy a halálér’

Halált kell szenvedni!

De akkor Szász Ferencz

Nem tudja mit tegyen,

A megölt zsidó legényér’

Katonának megyen.

Katona vagyok már,

Senkitől se félek,

A mit cselekedtem,

Mindent kibeszélek.

Akkor Szász Ferenczről

Lehányták a mundért,

Kezit, lábát, nyakát

Keresztvasba tették.

Addig a birónál

Vason várakozott,

Mig az igaz törvény

Igazságot hozott.

Három szolgabiró

Úgy végezte sorát,

Hogy az akasztófán

Szél fujja ruháját.

Három eladó lány

Le akarta vágni,

Vicze szolgabiró

Nem akarta hagyni.

Verje meg az isten

Vicze szolgabirót,

Hogy jobban könyörőtt

Egy rossz pogány zsidót.

Ne sirass már engem

Többet, édes anyám,

A te sok szép átkod

Szállott már én reám.

Ne veress már engem

Többet az istennel!

Jaj, keserves annak,

Kit az isten megver!