«Lányom, édes lányom,

Szép Örzsébet lányom,

Talán nem is tudod,

Hogy férjhez adtalak?»

«Anyám, édes anyám,

Kedves szülő dajkám,

Milyen az, milyen az,

Kinek oda-adtál?»

«Lányom, édes lányom,

Szép Örzsébet lányom,

Olyan az, olyan az,

Mint a fehér galamb!

Olyan az, olyan az,

Mint a fehér hattyu,

Annál is fehérebb,

Mint az bárány gyapju!»

«Hol vagyon, hol vagyon,

Én jegybeli mátkám?»

– Ékes kamarában

Csinosítja magát!

«Anyám, édes anyám,

Kedves szülő dajkám,

Nem olyan, nem olyan,

Amilyennek mondtad!»

«Jó napot, jó napot,

Én jegybeli mátkám!»

– Hozta isten, hozta

Kedves vőlegényem!

Azonnal felkapja

Kengyelbe szorítja,

Tüskékről tüskékre,

Bokrokról bokrokra.

«Ne vigy már oly nagyon

Kedves vőlegényem!

Szép fehér harisnyám

Térdig vérben úszik.»

Annál jobban hajtja,

Kengyelbe szorítja,

Tüskékről tüskékre,

Bokrokról bokrokra.

«Ne vigy már oly nagyon,

Kedves vőlegényem,

Az én finom ruhám

Derékig vérben már.»

Annál jobban hajtja,

Kengyelbe szorítja,

Tüskékről tüskékre,

Bokrokról bokrokra.

«Ne vigy már oly nagyon

Kedves vőlegényem,

Szép piros pántlikám

Nyakig vérben van már.»

Annál jobban hajtja,

Kengyelbe szorítja,

Tüskékről tüskékre,

Bokrokról bokrokra.

«Ne vigy már oly nagyon

Én jegybeli mátkám,

Megjeged a vérem

Mindjárt szörnyet halok!»

Annál jobban hajtja,

Kengyelbe szorítja,

Tüskékről tüskékre,

Bokrokról bokrokra.

«Fiam, édes fiam,

Kedves, édes fiam,

Mi’ menyasszonyt hoztál

Hogy nem szól én hozzám?

Se kezit nem nyujtja,

Se szavát nem adja.»

«Anyám, édes anyám,

Kedves édes anyám,

Nem menyasszonyt hoztam,

De halottat hoztam!»

«Menyem, édes menyem,

Szép Örzsébet menyem,

Nem is ismertelek,

Mégis szerettelek.

Sok szép vendégeim

Gyászba öltöztetted,

Fiamat, magamat

Megkeserítetted!»