Sem eső nem esik, sem felhő nem látszik,

Mégis az én bundám két oldalról ázik.

Sír az egyik szemem, a másik könyezik,

Sírjon mind a kettő, mint a sebes eső.

Lehajtom fejemet, rózsám, a válladra,

Hullatom könyemet hószinű nyakadra.

Záporeső után eszterhaj megcsordul –

Talán még idővel szíved hozzám fordul.