Gyenge harmat harmatozik a rétre,

Ez a kis lány a szivem megigézte.

Szabaditsd meg a szivemet, galambom,

Inkább, ha kell, neked ingyen od’adom!

– Nem kell nekem a kend szíve, tartsa meg,

Verje meg az a kénköves fergeteg,

Sokat megcsalt, sokat hagyott faképnél,

Azért mind kend felelős az istennél!