Szegény legény feltekint az égre,

Szeretőjét bizza az istenre,

Arra bizza, az viseli gondját,

Nem öleli már karcsú derekát.

Jaj de szépen kékellik az erdő,

De még szebben zöldellik a mező,

Kis kertemben csillámlik a harmat –

Kedves babám, örökre elhagylak!

Gyenge lábom, gyenge masérozni,

Gyenge karom a fegyvert forgatni,

Ád az isten nekem annyi erőt,

Kiszolgálom azt a nyolcz esztendőt.