(Székely népdal.)

Az Olt vize folydogál csendesen,

Az én rózsám zokog keservesen,

Zokoghatsz már, mert elszalasztottál

Egy oly hivet, kit rég ohajtottál.

Engem hínak Búslaki Mátyásnak,

Visznek engem holnap katonának,

Fényes kardot kötnek oldalamra,

Tarka övet karcsú derekamra.

Ha meghalok, ki sirat meg engem?

Vajjon kinek marad pergát-ingem?

Ha meglőnek, jó lesz a sebemre,

Ha meghalok, eltemetnek benne!

Ha meghalok, szépen temessetek,

A rózsámnak levelet küldjetek;

Ha nem hallja gyönge szavaimat,

Ölelje bár gyászos koporsómat!

Tán magamnak sírt ások előre,

S lefekszem a sírom fenekére,

Szemeimet vetem az egekre,

S a rózsámat bízom az egekre!