Zsindelyezik a kaszárnya tetejét,

Mind elvitték a legénység elejét!

Maradt itthon kettő-három nyomorult,

Rátok lányok még az ég is beborult.

Adjon Isten, kapitány ur, jó napot!

Hozott Isten, kedves hugom, mi bajod?

Elvitték a szeretőm’ katonának

Még pediglen Mollináry-bakának.

Verd meg Isten a gőzkocsi kerekét,

Mert elvitte a legénység elejét,

Hagyta volna itthon csak az enyimet,

Nem ölt volna a nagy bánat engemet.

Boszniában hull a magyar rakásra,

Idehaza foly a sirás javába,

Sír az anya, sír a testvér, szerető,

Mikor telik már be ez a temető!?