Elmennék én katonának,

Csak kötéllel ne fognának,

Ugyan kinek volna kedve,

Gyöngyéletre erőtetve.

Szenvedés a napi dolga,

Sok az ura, maga szolga,

Egyik lába a békóba,

Másik van a koporsóba.

Komisz kenyerében nincs só,

Huslevese csak néha jó,

Az jár mindennap számára:

Csillagot néz vacsorára.