Ferencz Jóska ha fölül a lovára,

Visszagondol a rekruta korára,

Elkezdenek a könnyei hullani, –

De sokat kell a bakának szenvedni!

Ferencz Jóska aranyos ládája,

Benne van a kis könyvem bezárva.

Majd kiadja aztat nemsokára.

Szeptembernek huszadik napjára.

Ferencz Jóska új zászlót csináltatott,

Közepébe arany betűt rakatott,

Rózsafából csináltatta a nyelét,

Rávágatta öreg baka idejét.

Ferencz Jóska téli, nyári pokrócza,

Három évig húzogattam magamra,

De már mostan kijutottam alóla,

Huzogassa az a bundás regruta.

Én az éjjel azt az álmot álmodtam,

Ferencz Jóskát komisz ruhába láttam.

Fényes kardját balfelére kötötte,

A fiait a csatába vezette.

Ferencz Jóska azt adta ki parancsba:

Ágyúszóval ébresszenek hajnalba.

Szól az ágyú, ropognak a fegyverek,

Most válik el, mit ér a magyar gyerek?