Fúvom az éneket, de nem jó kedvemből,

Fúvatja a bánat szomoru szivemből.

A fekete hattyu gyászt visel magáért,

Én is azt viselek elhagyott babámért.

Szállj le hattyu, szállj le, a fekete földre,

Hogy irjak levelet régi helységembe.

Egyiket apámnak, másikat anyámnak,

Harmadikat irom elhagyott babámnak.

Irom levelemet, nem adom nevemet,

Jól tudod édesem, hogy’ hinak engemet.

Irom levelemet, gyorsan kezeimmel,

Le is pecsételem gyászos pecsétemmel.

Irom levelemet szebeni birónak,

Szebeni birónak, törvényszék fiának.

Jaj, hogy ne sorozzon engem katonának,

Hanem inkább hagyjon az édes anyámnak.