Jaj de magas a kaszárnya teteje,

Bús gerlicze fészket rakott fölötte.

Bús gerlicze szomorkodik párjáért,

De sok magyar szenved a hazájáért.

Kimentem a burkus gránicz szélire,

Föltekintek a csillagos egekre.

Jaj, istenem, merre van az én hazám?

Sirat-e még engem az édes anyám?

Burkus földjén a temető kapuja,

A zászló is szomorún lobog rajta.

Szomoru szél hajtogatja levelit:

Édes anya mire szülte gyerekit!