Kék ruhába gyün a porosz hadsereg,

Szól az ágyú, még a fák is rengenek,

Szól az ágyu, ropognak a fegyverek,

Most tudni meg: kik a magyar tüzérek?

A csillagok fekete gyászt viselnek,

A tüzérek mind istenhez készülnek,

Srapnel-golyó hasítja a levegőt,

A sok baka beborítja a mezőt.

Már én többet nem irhatok levelet:

Porosz golyó elhordta a kezemet,

Ird meg, pajtás, az én édes anyámnak:

Ne várja már több levelét fiának.

Józsefstadtnál megszólalt már a harang,

Most temetnek három ezer szép magyart,

Fejük fölött márványkőre van vágva:

Magyar tüzér legelső a csatába!