Magas a kaszárnya,

Előtte a strázsa.

«Strázsa uram, az egekre kérem,

Honvédbaka a szeretőm nékem,

Ereszszen hozzája.»

«Nem illik a lánynak

Kaszárnyákba járni.»

«Tudom én is, de mikor a rózsám,

Honvédbaka ritkán jön el hozzám,

Nehéz azt bevárni.»

«Strázsa uram, kérem,

Egy csókkal beérem.

Nem lesz abba’ senkinek se kára,

Ereszszen be csak egy minutára, –

Szentül megigérem.»