Elszegődtem Tarnóczára bojtárnak,

Jó legelője lesz ottan a nyájnak;

Fizetésem husz forint tiz karajczár:

Megél abból egy bojtár.

Husz pár birkatartást is ajánlottak,

Foglalóba ötven karajczárt adtak;

Beittam a pipagyujtó-csárdába’,

Görgetegi határba’.

A gazdámmal leszek majd egy kenyéren,

Jönnek értem szengyör’napkor szekéren;

Fölteszik a tulipányos ládámat,

Furuglyámat, dudámat.

Igy masérozok majd el a pusztára,

Goróf Szécsényinek a jószágára.

S ha a nyáját átolvassák kezemre,

Kihajtom a mezőre.

Aztán addig furuglyálok dudálok,

Míg egy hű szeretőre nem találok;

Van a pusztán elég szőke, barna lány,

Belém szeret egy talán.

Ha megszeret, jól teszi, majd elveszem,

Édes kis feleségemnek nevezem…

Hetedhét országon nem lesz több ily pár,

Mint Tarnóczán a bojtár.