Esküvőre kéne menni Szegedre, Szegedre,

Jaj, de békót vertek a két kezemre, kezemre.

Eskü helyett akasztófára visznek, – ra visznek,

Husz csikóért,

Hat tinóért engem felkötnek.

Mondd meg, rózsám, a vármegye uraknak, uraknak,

Hogyha hozzám az egekbe eljutnak, feljutnak:

Ottan harmincz helyett hatvant lopok el, hajtok el –

Husz csikóért,

Hat tinóért mért kötnek engem fel?

Ergye rózsám, végy fekete pántlikát, pántlikát,

Kösd be vele a kedvesed kalapját, kalapját;

Holnap reggel már ilyenkor angyalom, galambom,

Mily jó lélek

Lakik bennök – az istennek megmondom.