Juhász vagyok, búsan őrzöm a nyájat,

Esketőre most viszik a babámat,

Vig muzsika kihallik a cserényig,

Fáj a szivem, fáj a megrepedésig.

Felpattanok a szamárra nagy búsan,

Végig ütök füle közt a kampóval;

Isten hozzád, szép selymes nyáj, elmegyek,

Vagy meghalok, vagy a rózsámé leszek!