Akó pá’ca czimerünk, keresztünk,

Ez fölirás mellettünk, felettünk:

Evvé’ mérte az torkát, az torkát,

A ná’ szájju csutorát, csutorát.

Az bort hát csak ugy igyuk, ugy igyuk,

A még ki nem csirázzuk, csirázzuk,

A leszaladt mogvakat, mogvakat

Fölhajtván mind azokat, azokat.

Majd ébucsuztató papot, fapapot,

É’ pár mestert faggatót, faggatót,

Bor prés alul kikapunk, kikapunk,

S véle illest mondatunk, mondatunk:

Az pap az ő nániját, nániját,2)

Verje s vig alleluját, hej huját,

Tágtorokkal rikkancson, rikkancson,

Teli kancsót fölhajcson, fölhajcson.

Nem vó’na hát az okos, az okos,

Ki nem tunná mi az tus, mi az tus,

A paszitát, meg az tort, meg az tort

Avvá’ kezgyük: igyunk bort, igyunk bort!