Mikor én nőtelen voltam, oda!

A sarkantyu az peregte, oda!

Sörre, borra, pálinkára, oda!

Lányoknak pántlikára, oda!

De mikor megházasodtam, oda!

Az én patkóm azt kopogta, oda!

Sóra, borsra, egy font husra, oda!

Feleségemnek papucsra, oda!

Hát most, hogy megöregedtem, oda!

A bocskorom azt csoszogja: oda!

Csisz el, csosz el a templomba, oda!

Onnét meg a koporsóba, oda!