(Táncz-szók.)

Huzd rá czigány hamarjába!

Ki a legény a csárdába?

Eb fujja nótáját,

Kutya járja tánczát!

Ez az élet diákoké,

A másik a barátoké!

Utczu, rajta, vén fazék,

Fel tudsz-e fortyanni még?

Utczu, bizony lakodalom,

Magam is megházasodom!

Kitöröm a nyakamat,

Mégse hagyom magamat!

Három a táncz mindhalálig,

Kivilágos kiviradtig!

Ez az élet minket illet,

Nem a régi öregeket!

A kinek ma kedve nincs,

Annak egy csepp esze sincs!

Hopp rongy! kapaszkodj!

Kályha mellé rugaszkodj!

Vess figurát olyan czifrát,

Hogy a patkód vessen szikrát.

Törő, tiló, szakadék,

Veled összeakadék!

Tiz az óra a toronyba,

Tizenkettő a gyomromba.

Ne ülj rózsám az ölembe,

Nem férek el a bőrömbe!

Jobb a bor a pálinkánál,

Egy menyecske száz leánynál.

Szűrő szita, tejes lábas,

Álljon félre, a ki házas.

Még egy kicsit hörpölök,

Inkább holnap bőjtölök,

Haja, szüzek, mindketten,

Én az vagyok, nem t’om ken’?

Magamért csak felelek,

De már kendér’ nem merek.

A ki engem nem szeret,

Egye meg az egeret!

Rossz katulya, gurgulya,

A vén asszony figura.

Öleljen meg az a rúzsa

Ki a száraz malmot huzza.

Félre gondok, félre bú!

Hejje, hujja, ujju, ju!

Hó, te Gyurka, hó, te, hó!

Ne szökjél ugy mint a ló!

Csókoljon meg az a madár,

Ki a pocsolyában ugrál.

Gombaház!

Ha leszakad, lesz más!

Kicsiny nekem ez a ház,

Kirugom az oldalát!

Összeütöm a bokám,

Ugy ugratom a babám!

Ha igazán nem járod,

Száradjon el a lábod!

Tejes fazék, fatányér,

Majd meghalok a lányér’!

Ugy szeretem az öreget,

Mint a bivaly a töreket.

Nagy kobakban kicsiny ész,

Ha megkottyan, oda vész.

Ugy meg vagyok keseredve,

Mint a nyir-gúzs tekeredve.

Kicsi csupor hamar forr,

A vén asszony puskapor.

Fogjad meg, forgasd meg,

Teringesd meg, lógasd meg!

Hajtsad, hajtsad mindaddig,

Mig a szoknya langallik.

Édes kicsi karcsu bogom,

Derekadat öllel fogom!

Haj, de nagy a Mihók feje!

De kicsiny az agyveleje:

Mind hátul van az eleje!

Adj egy csókot, holdvilágon,

Ugy sem adsz a másvilágon!

Ángyom asszony szép asszony

Tedd a szegre, hadd asszon!

Igyenes vagy mint a nád,

Hozzám szabott az apád.

Három éjjel, három nap,

Nem elég a lábomnak;

Bárcsak ez az éjtszaka

Szent György napig tartana.

Édes rózsám, alhatnám,

Árnyékodba nyughatnám!

Erre forditsd az orczádat,

Hadd csókoljam meg a szádat!

Éget engem a szemed,

Rólam mégis le ne vedd!

Komámasszony koppantó,

Sógorasszony sótartó.

Nem kell nekem senki búja,

Bár még az enyim se volna!

Tizenhárom réczetojás,

Enyim vagy te, kis rokolyás.

Ez a leány sokat ér,

Sem ösztövér, sem kövér,

Sem fekete, sem fehér.

Akármilyen szenes tőke,

Szebb a barna mint a szőke!

Huzzad nekem: a, b, cz, d, betyárosan,

Hadd tánczoljak e, f, g, h, huszárosan.

Egyik lábam kijárja,

A másik elhibázza.

Hopp! a Jézus csizmája,

Bokáig ér a szája!

Megforditlak karikára,

A szeretőm bosszujára!

Jaj, a szivem! jaj, hogy dobog,

Mikor olyan szép leányt fogok.

Sárga virág, veres virág,

Tőlem mehetsz mig a világ!

Ugy szeretem a menyecskét

Mint a rigó a cseresnyét.

Öreg asszony régi jó,

Kapufélnek volna jó.

Három marha nem nagy csorda,

Az asszony csak oldalborda.

Ide lábam, nem oda,

Ne vigy oláh faluba,

Mert az oláh faluba

Elől, hátul katrincza!

Fáj a szivem épen itt,

A kiért fáj, nincsen itt.

Czitrom, kávé, kalarábé,

Nem vagyok én a magáé!

Ne ránczold a homlokodat,

Nem ettem meg a jussodat!

Addig iszom mig jó bor lesz,

Azután a lug is jó lesz.