Utcza, czucza, ég az utcza, messze virit a lángja,

De csak piros, de csak piros a két orczád leányka.

Nem titok, ha kimondom,

Összecsókolt, összecsókolt az én kedves galambom.

Az ölelés meg a csók, kicsi leány, még korán van,

Kárt tehet ám, kárt tehet ám a sok czupp, czupp, a lányban.

Dehogy van, dehogy tesz,

Ez a sora a világon valamig egy leány lesz!