Édes anyám is volt nékem,

Keservesen nevelt engem,

Éjszaka font, nappal varott,

Jaj, beh keservesen tartott!

Erdők, mezők, vad ligetek,

Beh sokat jártam bennetek!

Beh sok napot, éjszakával,

Töltöttem a bujdosással!

Bujdosik az árva madár,

Minden erdőszélen leszáll;

Hát az olyan árva mint én,

Hogyne bujdokolna – szegény!

Amint mentem haza felé,

Kinyilt az ég három felé,

Ragyogtak rám a csillagok,

Mert tudták, hogy árva vagyok.