Kalapom szememre vágom,

Mellette hervad virágom,

Sirva nézem.

Igy mulik el ifjuságom,

Ma-holnap oda világom,

Oh be érzem!

Fogd meg, pajtás, a vasvesszőt,

Verd meg véle a temetőt,

Mert nem kedvez semmi szépnek,

Semmi épnek.

Ah ne bántsd, pajtás, azokat

A mohosult sirhantokat

Vasvesszővel.

Keress inkább az ut mellett

Kettőnknek egy nyugvóhelyet

S majd idővel

Tüzz mellé egy száraz ágat,

Hadd példázza e világot,

Melyet ketten kinevettünk,

Föl sem vettünk!