Mariskám, Mariskám, eszem a szemedet,

Ne nézz rám, ne nézz rám, mert megölsz engemet.

Már a szívem nyugodalma oda vagyon,

Mert utánad fáj a szivem igen nagyon.

Éjféltájban, éjjel, a szép holdvilágnál

Egyéb gondom nincsen te náladnál,

Sem éjjelem, sem nappalom te miattad,

Mert hallom, hogy hamis szived másnak adtad.

Kora reggel, délben, meg a késő estve,

Szivemben egyedül csak te vagy lefestve;

Ámbár te vagy nyugodalmam elrablója:

Áldjon meg a mindeneknek alkotója!