Simonyiba’ van egy malom,

Bánatot őrölnek azon;

Nekem is van búbánatom –

Oda viszem, lejáratom.

Odvas fába’ terem a szú;

Vén leányhoz illik a bú;

De én ugyan nem busulok,

Mint a tücsök, szökök, rugok.

Azt az Isten megátkozta.

Ki a bút módiba hozta;

Nekem istenadta búja

Nem kell, akárki módija.