Azt se tudom, mit csinálok,

Ugy meguntam a világot;

A világon senkim sincsen énnekem,

Dehogy ér egy fakovát az életem.

Be-beülök a kocsmába,

Lekönyöklök asztalára.

Iszom, iszom, mig pityókos nem vagyok,

Pityókosan aztán haza ballagok.

Szomoru a házam tája,

Nincsen, a ki jöttöm várja,

Nem vár reám se vetett ágy, se asszony,

Keservemben mint a bunda ugy alszom.

Szabó Endre.