Elesett a Rigó lovam patkója,

Jeges az út, majd kicsúszik alóla;

Fölveretem orosházi kovácsnál, –

Ej no! hiszen több is veszett Mohácsnál!

Volt nekem egy rigó-szörü paripám,

Eladatta a szegedi kapitány;

Ott sem voltam az áldomás-ivásnál, –

Ej no! hiszen több is veszett Mohácsnál!

Volt nekem egy fehér házam, leégett,

A telekem, azt se tudom, kié lett,

Be van irva vásárhelyi tanácsnál, –

Ej no! hiszen több is veszett Mohácsnál!

Volt szeretőm, esztendeig sirattam,

Ez nekem a mindennapi halottam,

Most is megvan az a gonosz, de másnál –

Ej no! hiszen több is veszett Mohácsnál!

Arany János.