A faluban utczahosszat

Muzsikáltatom magamat;

Tele palaczk a kezembe’,

Tánczolok, mint veszett fene.

Huzd rá czigány, siralmasan,

Hogy magamat kisirhassam,

De majd ott az ablak alatt

Huzzatok valami vigat.

Ott lakik az én csillagom,

Az én bujdosó csillagom,

A ki tőlem elbujdosott,

S világát mással éli most.

Hejh czigányok, itt az ablak:

Most a legeslegvigabbat!

Ne lássa az a csalfa lány,

Hogy busulok csalfaságán.

Petőfi.