Ne húzd, ne húzd azt a vigat,

Huzd inkább a legbusabbat,

Szomoruan, keservesen –

Mint a milyen az én kedvem.

Mégis szomorubban huzzad

S közbe-közbe könyed hullasd,

Könyet facsarjon a zene,

Köny hulljon a hegedübe.

Valami jutott eszembe:

Frisset, vigat most izibe!

Elég! – ujra keservesen,

Hogy a húr is szétrepedjen.

Zalár József.