Télen nyáron pusztán az én lakásom,

A rózsám is csak vasárnap ha látom;

Lakásom van hortobágyi pusztába’,

Nem járhatok én az isten házába!

Sik a puszta, se halma, se erdeje,

Sugár magas a toronynak teteje:

Sugár torony kilátszik a pusztára,

Harangoznak pünkösd első napjára.

Imádkoznám, de nem tudok, hiába!

Nem jártam én soha az iskolába;

Édes szülém tanitott volna rája,

Jaj de régen temetőn a fejfája.

Imádkozz, te, rózsám, a jó istennek!

Aztán gyere, templom után csókolj meg;

Eszem azt az imádságos kis szádat,

Három hétig nem hallod egy adtámat!

Tompa Mihály.