A virágnak megtiltani nem lehet,

Hogy ne nyiljék, ha jön a szép kikelet.

Kikelet a lány, virág a szerelem,

Kikeletre viritani kénytelen.

Kedves babám megláttalak, szeretlek!

Szeretője lettem én szép lelkednek; –

Szép lelkednek, mely mosolyog szeliden

Szemeidnek büvös bájos tükrében.

Titkos kérdés keletkezik szivemben:

Mást szeretsz-e gyöngyvirágom vagy engem?

Egymást üzi bennem e két gondolat,

Mint őszszel a felhő a napsugarat.

Jaj ha tudnám, hogy másnak vár csókjára

Tündér arczod tejben uszó rózsája:

Bujdosója lennék a nagy világnak,

Vagy od’adnám magamat a halálnak.

Ragyogj reám boldogságom csillaga!

Hogy ne legyen életem bús éjszaka;

Szeress engem, szivem gyöngye, ha lehet,

Hogy az isten áldja meg a lelkedet.

Petőfi.