I. DEÁK FERENCZ SZÜLETÉSE.

Idősb Deák Ferencznek két fia született, a kit Ferencz névre kereszteltek. A szülők elhatározásától függ rendesen, hogy a fiukat, leányokat mily névvel lássa el az anyaszentegyház.

A söjtöri uraság minden gyermekének két-három nevet adott. Első Ferencz fiának épen hármat. Ez 1800. évi április 8-ikán született s a szent keresztségben Ferencz, Szerafikus és Ignácz nevet kapott.

Ez a Szerafikus név szokatlan. Nem is tudom, hol vette idősb Deák Ferencz. Szeráf valami ó-héber szó A különös, magasabb rendü angyalokat nevezték a régi zsidók szeráfoknak. A többes száma ennek Szerafim. Ebből a keresztény világ nevet csinált, a Szerafint. Inkább leányoknak szokták e nevet adni. Latinosan Serafinus vagy Serafina. Magyarul ugy mondhatnók: Angyali, vagy görögösen: Angelika. De ez a szó: Szerafikus, szokatlan, sőt majdnem ismeretlen.

A csecsemő csakhamar meghalt.

Az utána következő gyermek szintén fiú lett. Nagyfejű, erős, egészséges magzat. 1803-ik évi október hó 17-ikén született. Ez a Ferencz és Antal nevet kapta.

Ez volt a második Ferencz s Antal neve szerint a második Antal. Az első Antal akkor már tizenötödfél éves volt.

Ebből a második Ferenczből lett a haza bölcse.

A söjtöri anyakönyvbe igy van az akkori divatos latin nyelven bevezetve:

Annus 1803. Die 17. 8-bris. Infans: Franciscus et Antonius. – Parentes: S. D. Franciscus Deák. I. Cottus Zaladi. Assessor. S. D. Elisabetha Zibrik. – Levantes: S. D. Ignatius Hertelendi. Tabulae Districtualis Assessor. S. D. Anna Deák. – Minister: Joannes Baranyai. – Locus: ex Söjtör.

Magyarul is nagyon egyszerü a följegyzés. Igy szól: 1803-ik év október 17-ik napja. A gyermek: Ferencz és Antal. – A szülők: Tekintetes Deák Ferencz úr, nemes Zalavármegye táblabirája. Tekintetes Sibrik Erzsébet asszonyság. – A keresztszülők: Tekintetes Hertelendi Ignácz úr, kerületi táblabiró. Tekintetes Deák Anna asszonyság. – A lelkész: Baranyai János söjtöri plébános. – A helység: Söjtör.

Se több, se kevesebb, de elég is.

A keresztszülők tehát közeli rokonok voltak, unoka testvérek. A keresztapa az ujszülött öreganyja, Hertelendy Anna után; a keresztanya pedig apja után.

Hogy az újszülött világrajötte édes jó anyjának életébe került: mindenki tudja általában. Az alig 32 éves, fiatal, erős anya meghalt a szülésben.

A szülés körülményeiről azonban a hagyomány nem egy módon emlékezik. De a hagyomány elbeszéléseit csak ugy érthetjük meg, ha a söjtöri kastély beosztását s lakószobáit megismerjük. A beosztás s a lakószobák ma is ugy vannak, mint száz évvel ezelőtt, sőt ugy vannak az éjszaki oldalhoz toldott földszintes féltetejü házacska kivételével, mint a hogy azokat idősb Deák Ferencz épitette.

Lássuk először az emeletet.

Az emeleten tágas lépcsőházba, tágas előszobába érünk, melynek ablakai az udvarra néznek. Akkora ez az előszoba, mint akármelyik nagyobb lakószoba. Ebből jobbra az udvarra néző sarokszoba, szemközt a kertre néző középső szoba nyilik. Balról a padlásra följárás.

A kertre három szoba van egymásból nyiló. S ezeken kivül az udvarra néző most emlitett sarokszoba.

Az öreg Deák Ferenczék az emeleti négy szobát lakták. Földszinten volt az előszoba, vendégszoba, konyha, cselédlakás, pinczetorok. Ha sok volt a vendég: az emeleten is egy-két szobát át lehetett engedni a vendégeknek, sőt az urnő szobáján kivül valamenynyit is.

Csakhogy ebből időnként némi kis kellemetlenség lett.

A rokonság nagyszámu volt. Az urnőnek kilencz vagy tiz élő testvérje Győr- és Vasmegyében. Sokan voltak a Deákok és a Hertelendyek is, a fiági és nőági közel rokonok. Egy-egy névnapon, születésnapon, családi ünnepen, búcsún, szüreten, osztálykor sok vendég jött össze vidékről. Az elhelyezkedés azért nem sok gondot okozott. Asszonyok, leányok, kisgyerekek külön szobákban, férfiak más szobákban. Ágybeli volt elég minden falusi uriháznál. Akár egy mai vendéglőben.

Azonban az urnő szobája az emeleten a lépcsőföljárat mellett levő sarokszoba volt. Ennek ajtaja nem lehetett a lépcsőházi előszobára. Ennek ajtaja a középső szobára nyilt. Ámde, ha a ház tele volt vendéggel s még a középső szoba se volt szabadon: merre mehetett akkor ki az urnő az ő hálószobájából földszintre, konyhába, éléskamrába s egyéb helyre? Ha pedig gyöngélkedett: miként jutott be ő hozzá észrevétlen orvos, bába, kenőasszony, szakácsné, szobaleány, majorosné? S a kis gyermekek is miként lótottak-futottak be és ki szobájában?

A vendégeken keresztül nem lehetett.

Gondolt hát egyet az elmés urinő. Az ő szobájából egy keskeny, alacsony kis mellékajtót vágatott a lépcsőre s a lépcsőről egy kis oldaltoldalékként két lépésü melléklépcsőt csináltatott a kis ajtóhoz. Szabadon járhatott ki és be.

Ez a kis ajtó az a rejtélyes ajtó, melyről a család kebelében s még inkább a környékbeli tereferélők közt annyi mesét szőttek.

A hagyomány szerint ezen a kis ajtón vitték föl szobájába az anyát, mikor Deák Ferenczczel vajudott.

Erre nem volt semmi ok. A vajudó anyát sokkal kényelmesebben szállithatták ki is, be is a kényelmes középső szobán át, a mikor annak lépcsőházi ajtaja csak három lépés távolságra van a rejtélyes kis ajtótól.

Olyan beszéd is van, hogy az anyát épen abban a pillanatban lepte meg a vajudás, a mikor a kis ajtón kilépett s annak kényelmetlen lépcsőjén megtántorodván, ott szülte el gyermekét kellő segitség nélkül. S hozzá teszik, hogy az ujszülött még le is gurult a lépcsőn.

Hát hiszen szerencsére a haza bölcsének ez se ártott meg, de azért ez se valószinü.

Birtokomban van az idősb Deák Ferencznek egyik levele, melyben József öcscsét felesége haláláról s kis fia születéséről bizalmasan értesiti. Gyönyörü levél. De benne csak keserü fájdalmát irja le a nagy gyász fölött. Ha rendkivüli körülmények közt következett volna be a halál: majdnem lehetetlen, hogy erről bármily röviden meg ne emlékezett volna s a különös halálokot meg ne emlitette volna.

Sibrik Erzsébet ekkor 32 éves volt, az apa, idősb Deák Ferencz pedig 42 éves. A legszebb kor házasfelek életében. Minden örömnek és boldogságnak részesei még, de az ifju kor lázas izgalmaitól menten már nyugodtan csak egymás boldogságáért s gyermekeik jóvoltáért élhetnek.

Az apa se élt soká ezen túl. Négy év s három hónap mulva meghalt 1808. évi január 25-én.

De Söjtörön nem maradt tovább. A hol életre-halálra szeretett hitvese elhunyt: azt a helyet el kellett hagynia. Magával vitte kedves halottját Kehidára.

A földszinten van egy szoba, mely egyenesen nyilik a nagy előszobából. Ez most a postahivatal helyisége. Ennek falán az északi oldalon van egy családi czimer még idősb Deák Ferencz életéből. Ő maga gondolta ki ezt.

Két tojásdad alaku paizs dől egymásra. A baloldali paizs mezején van az irásra könyöklő kar, kezében irótollal. Ez a Deákok nemesi leveléből van kivéve. A jobboldali paizs mezején van idősb Deák Ferencz monogrammja, névjelzője. Gyakran levelezés közben neve aláirásaként is használta ezt. Lerajzoltam magamnak az egész czimert. A névjelzőben a D és F betük vannak. Alakja ez:

Olvasásnál az F betü az első, minthogy a régi nemesi világban az ünnepélyes aláirás latin nyelven szokott lenni. Franciscus Deák.

A két paizst a szokásos czimer-foszlányok kötik össze. Fölöttük korona, melyen nyugszik a könyökben meghajlott kar, de már nem irótollat, hanem buzogányt tart a kezében.

Bizony ez gyönge kis dombormű. Zöld mázas gelencsér munka. Meglehet: egykor kályhadisz volt. A kályha összedült s ugy helyezték a falba az ágy fölé a czimert. Valami Figuli nevü hires gelencsér volt a Deák-család szolgálatában Zala-Tárnokon és Söjtörön ez előtt százhusz évvel. Meglehet: ő készitette.

A kis csecsemő anyja rögtöni halálával dajkatejre szorult.

A Deákok jobbágyai közt volt Söjtörön a Borda-család. Ma is sok tagja van. Kis vagyonu emberek E családban volt egy szoptatós, egészséges fiatal nő ez táplálta a csecsemőt.

Valami alapja lehet e hagyománynak. Antal bátyja halálával Deák Ferencz kezelte a Söjtöri birtokot is több éven át. A szőlőhegyi dézsmaszedéskor nagyon szerette végig nézni a hegyvámos szőlők termését. A mikor Borda Vak János hajléka előtt elment, kivett zsebéből egy krétát s ráirta a hajlék ajtajára e két betüt: n. d. Kimegy Borda Vak János a pinczéjéhöz s látja ajtaján a betüket. Megkérdezi: ki irta ezt? mondják neki: Deák Ferencz. Uczczu nyargal a dézsmaispánhoz s jelenti neki az esetet. Elvégre maga Deák oldja meg a rejtélyt. A két betü azt jelenti: non dat. Tudniillik nem ad hegyvámot. S ezt mig élt: mindig megtette a haza bölcse.

Ezt a Borda Vak Jánost azért nevezték Vaknak, mert egyik szemét gyermekkorában elvesztette.

Ennek a Borda Vak Jánosnak anyja szoptatta egykor a kis csecsemőt.

Minden valószinüség arra utal, hogy a haza bölcse abban a szobában jött világra, a melyben édes anyja meghalt. Hiszen a hagyomány szerint szülés közben halt meg. E szoba tehát a földszinten a mai postaszoba lenne. A rokonok és a falubeliek ugy vélekednek, hogy a szülő ágy s egyuttal halálos ágy ott állott, a hol a falba a czimer be van erősitve.

Mindez vélekedés. De e vélekedést bizonyosságra emeli maga Deák Ferencz.

Söjtörön sok zsidó lakik. Még több lakott félszázaddal ezelőtt. 1849-ben Stolczer László volt a hitközségi elnök. Ez megkérte Deák Ferenczet: adja bérbe a söjtöri kastélyt a zsidó hitközségnek.

Deák vonakodott.

– Legalább azt az egy szobát adja át, nagyságod, melyben ott a földszinten a családi czimer van a falon.

– Azt épen nem – felelte Deák. – Szegény boldogult jó anyám abban a szobában halt meg, azt nem adom bérbe.

A hitközségi elnök erősködött.

– Hiszen nem laknék ott senki, istentiszteletre, imádkozó helynek kellene az a szoba.

– No, az más. Imádkozásra, istentiszteletre odaadom. De nem bérért, nem pénzért.

Igy lett a szoba, melyben született, egy ideig a vallásos áhitat temploma.

Ezt Stolczer Gusztáv bankigazgató ur beszélte nekem Nagy-Kanizsán, ki maga közvetlen tanuja volt e jelenetnek.