Sárga ló, sárga ló, arany patkó rajta,

Most akart kedvesem hozzám jőni rajta.

Most akartam vele jobban ismerkedni,

Fujták a trombitát, kellett masirozni.

Akkor volt, akkor volt a keserves óra,

Mikor az én rózsám felült a fakóra.

Bevágta csákóját fekete szemébe,

Hogy senki ne lássa hogy foly az ő könye. –

Fujjad szellő, fujjad zöld mező harmatját,

Hogy senki ne lássa piros csizmám nyomát,

Piros csizmám nyomát, selyem kendőm habját,

Selyem kendőm habját, bus szivem bánatját.