Olyan fürge, mint az ürge,

A nyiri dáma.

Öltözete, viselete,

Feszes mint ráma;

Kantusban, bundában jár,

Akár tél van, akár nyár,

Kantus alatt réz a pendely,

Csak az az egy kár.

-112-

Gazdaságban, majorságban,

Mely tesz tiz araszt,

Kisasszonyként nézi, miként

Izzad a paraszt.

Kezét teszi kedvére,

Mind a két csipejére,

Haza kullog, majd megdöglik

Éhel estvére.

Sötét házban, sövény várban

Él heveréssel;

A rozskenyért, mit kölcsön kért,

Eszi két kézzel.

Mindent bevesz a gyomra,

Szorul kökényre, somra,

Mert málét is nem ad neki

Senki potomra.

Kávé helyett dinnyelevet

Iszik, ha nyár van;

Télre kelvén babot főzvén

Eszi markában.

Ha kérdik az ebédet

Mi volt? az a felelet:

Tyukhus, fáczán; pedig lencse

Fénylik az állán.