Hogyha szépet veszek el:

Ki győz rá vigyázni!

Nem lehet a szépnek,

Hivségében bizni.

Hamar elhóditják,

Ha az ember nem őrzi;

Egyik nyomoruság

A másikat éri.

Hogyha rutat veszek el:

Hogyan szerethetem?

Vagy igaz jó kedvemből

Hogyan ölelhetem?

Ugy nem leszen vele

Éltem boldog soha;

Látom a szerencse

Nekem csak mostoha.

Ha gazdagot veszek el;

Egy sulyos keresztem.

Csak azt hányja szememre:

Hogy csak készre jöttem.

Az övé a jószág,

Melyet én nem kerestem;

Még azt is sajnálja,

A mit iszom, eszem.

Hogyha szegényt veszek el,

Jaj miként élhetünk?

Most is szegény vagyok én,

Még szegényebb leszünk.

Egy koldusbul kettő,

Utóbb több is válhat,

Elég nyomoruság

Bus fejemre szállhat.

-116-

Ha városit veszek el,

Nem szokott munkához;

Nem illik a dolog

Kisasszonyságához.

A sült galamb pedig

Nem repűl szájához,

Ha serényen nem lát

A maga dolgához.

Ha falusit veszek el,

Otthon ül, goromba,

Minden mulatságban,

Csak orczán piritja.

Nem is leszen vele

Éltem boldog soha;

Látom: a szerencse

Nekem csak mostoha.

Ki hasonló hozzám,

Ugy látom én ebben,

Mint egy világos szint

Mutató tükörben.

Mintsem hogy én sokat

Szenvedjek éltemben,

Jobb én nekem, maradnom

Ifju legénységben.