Pázsitos udvaron lakik a szegénység,

Üres kamarába beszorul a szükség.

Ott egy fedél alatt legközbül az éhség,

De atyafi-látni gyakran jár az inség.

Előáll a restség, mint egy édes atya,

Mellé a korhelység, mint egy édes anya.

De a sok borital csak azt erősiti,

Hogy mindenik neki tulajdon gyermeki.

Restség korhelységet annyira szerette,

Hogy most nem régen is teherbe ejtette.

Borital fiokat szereti elvenni,

Ugy szokta magánál örökre tartani.