Kincsem, komám asszony!

Csak olyan az asszony.

Ujjai az orsón,

Szemei a korsón.

Ha megitta magát,

Félre üti kontyát.

Kincsem, komám asszony!

Csak olyan az asszony.

Dudolja nótáját,

Hajtja kotyogóját,

Mereszti a száját,

Nyeli borocskáját.

Kincsem, komám asszony sat.

-130-

Ha azt mind kiitta,

Veszett ilyen adta!

Pöröl sikos nyelvén,

Urától sem félvén.

Kincsem, komám asszony sat.

Medve pofozza meg,

A bagoly rugja meg,

Vágja le a sárkány,

Röfögje az ártány.

Kincsem, komám asszony sat.

Ha magát megunja,

Pajtását kinálja:

Igyál! most van módunk,

Még fennáll a kontyunk.

Kincsem, komám asszony sat.

Ha az majd lecsuklik,

Nekünk is ugy tetszik,

Fekszünk nyoszolyánkra,

A puha párnánkra.

Kincsem, komám asszony!

Csak olyan az asszony.